INT. TANTEREM - REGGEL
Charlie két karjában egy nagy, virágzó növénnyel lép be. Leteszi a tanító néni asztalára, és úgy fordítja, hogy a szebbik oldala nézzen felé.
Tanító néni. Tanító néni. Mielőtt jobban megnézi. Mondhatok valamit Bernardról?
Ugye nekem tetszett adni Bernardot a szünetre, mert felelősségteljes vagyok, meg napos az ablakunk, ezt tetszett mondani. Meg hogy vasárnaponként locsoljam. És locsoltam is. Beírtam a konyhai naptárunkba, és minden vasárnaphoz rajzoltam egy kis Bernardot.
Szóval. Ő Bernard.
Tudom, hogy nagyobb. Az ablak miatt. És tudom, hogy most virágai is vannak. Nyáron megváltoznak az emberek, tanító néni. Jamie Price teljesen más hanggal jött vissza. Neki nem tetszett szólni semmit.
És azért más a cserép, mert a régi eltört. Mert akkorára nőtt. Az ablaktól.
Tanító néni, most olyan arcot tetszik vágni. Mint amikor Leo azt mondja, hogy a buszon van a házija.
Jó. Rendben. Az igazat. Augusztusban elmentünk a nagyihoz egy hétre, és megkértem a tesómat, hogy vasárnap ő locsoljon, és azt mondta, hogy jó, és nem locsolt. Amikor hazajöttünk, Bernard egy bot volt. Egy barna bot egy kis porban. Még két vasárnap meglocsoltam, hátha csak alszik. Nem aludt.
Úgyhogy elvittem a szülinapomra kapott pénzt a kertészetbe, és kértem a nénitől valamit, ami a legjobban hasonlít egy Bernardra. Azt mondta: 'Mi az a Bernard?' Úgyhogy lerajzoltam. Ez hasonlított a legjobban. Kilenc font ötven volt. Nekem tíz volt.
Bernardnak hívják. Ugyanazt a nevet adtam neki. Azért ez is számít valamit.
És a régi is itt van a táskámban, egy szendvicses dobozban. Ha el szeretne búcsúzni.