EXT. KIKÖTŐ FALA - ESTE
Lea a falon ül, kezében papír kompjegy. Odanyújtja, majd visszahúzza, mielőtt a barátnője elvehetné.
Mielőtt bármit mondasz. Tudom, minek látszik. Egy jegy. Láttam az arcod, amikor elővettem. Azt hitted, nélküled megyek. Ülj le, száraz a fal, megnéztem.
Ebédidőben bementem az irodába. Maureen volt a pultnál, megkérdezte, kinek lesz, én meg kimondtam, mielőtt eldöntöttem volna. A te nevedet mondtam. Péntek, hét óra tíz, egy felnőtt, egy bicikli. A biciklit még ki kell fizetned. Azt nem engedik, hogy én fizessem. Állítólag a biciklinek személyesen jelen kell lennie.
Március óta beszéled le magad róla. Ha küld valamit az iskola, elolvasod nálam a konyhaasztalnál, aztán azt mondod, hogy 'Hát, majd meglátjuk', és rám nézel. Mintha miattam lenne. Mintha tőlem kéne hallanod, hogy menj. Úgyhogy most mondom. Pénzt is adok hozzá.
Én nem megyek. Tudom, mit beszéltünk meg. A vásár óta mondom, hogy 'jövőre', te meg olyan rendes vagy, hogy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy komolyan gondolom. Én szeretek itt lenni. Szeretem a ködöt meg a boltot, meg hogy minden kutyát névről ismerek. Ezt szabad. Te meg nem szeretsz itt lenni, és azt is szabad, és egyikünknek tényleg meg kell csinálnia, ahelyett, hogy egy falon ücsörgünk és beszélünk róla.
A te nevedre szól. Maureen elírta, újracsináltattam vele. Ne ölelj meg. Elbőgöm magam, és akkor itt maradsz, és akkor én kifizettem egy biciklit, ami nem megy sehová. Péntek. Hét óra tíz. Hozd a biciklit.