INT. TANULÓAUTÓ - VIZSGAKÖZPONT PARKOLÓJA - NAPPAL
Toby még mindkét kezét a kormányon tartja. A szeme sarkából figyeli a vizsgabiztos tollát, és nagyon óvatosan felé fordul.
Csak egy pillanat, mielőtt leír bármit. Tudom, hogy már jár a toll. Látom, hogy jár. De szeretném, ha rögzítenénk az események sorrendjét, mert a körforgalom, így visszagondolva, nem teljesen az én művem volt.
Egy. A táblák. Van egy Belváros tábla, egy nyíllal, ami szerintem egy sövényre mutat. Kettő. A teherautó. Látta a teherautót. A teherautónak véleménye volt arról, melyik sávban van, és ez a vélemény változott. Három, és itt szeretnék magamhoz igazságos lenni, a tükörellenőrzés kiváló volt. Ezt mondta. Hangosan azt mondta, hogy 'jó'. Hallottam. Ez rögzítve van, a saját hangjával.
És akkor ott a rész, ami elismerem, az anyósülésről rosszul néz ki: a megállás. A kör felénél. Rossz irányba villogó indexszel. Nem fogom azzal sértegetni, hogy az autó csinálta magától.
A nagymamám volt. A középső forgalmi szigeten. Az önkormányzatnak gondozza a virágágyásokat, keddenként, láthatósági mellény, az a kis térdelőpárna. Kijövök a kanyarból, ő feláll és integet, az ültetőlapáttal, az egész karjával, és a nagymamádnak nem lehet nem visszaintegetni. Nem lehet. Senkinek. Erre nincs rubrika a lapon, pedig kéne. Visszaintettem, az autó csinálta, amit az autók csinálnak, ha leveszed az egyik kezed, a teherautó pedig, ezt el kell ismerni, nagyon megértő volt.
Szóval. Részleges felelősség. Megosztva egy hetvennégy éves nővel és egy sövénnyel. Pipálja ki, amit ki kell, nem vitatkozom. Csak azt kérném, elég gyorsan tegye, mert végzett az árvácskákkal, és jön ide, és ha megkérdezi, hogy ment, nekem már kint kell lennem ebből az autóból.