INT. BÉRELT LAKÁS - NAPPALI - NAPPAL
Robin a zöld fal mellett áll, egyik kezében az összehajtott bérleti szerződés. A főbérlő már elővette a felírótábláját.
Jó. Nyugodt maradok, mert elolvastam a bérleti szerződést, és az van benne, hogy 'észszerű', és szeretnék észszerűen viselkedni maga előtt, hogy ez fel legyen jegyezve, amikor később egy e-mailben maga nem így viselkedik.
A fal zöld. Elismerem, hogy a fal zöld. Sötét páfránynak hívják, harminckét font volt, a széleket kétcolos ecsettel húztam ki, és ez bármilyen mércével gyönyörű szél. Az előző bérlője egy Blu Tack-csillagképet hagyott itt. Én mestermunkát.
Most. Miért zöld. Biztos emlékszik novemberre. Biztos, mert negyedikén, tizenegyedikén és tizenkilencedikén is írtam, aztán már nem dátumot írtam, csak azt a szót, hogy 'még mindig'. A fal mögött megy az emeleti fürdőszoba csöve. A vakolaton volt egy folt, akkora, mint egy vacsorához terített tányér, karácsonyra meg már mint az egész vacsoratársaság, és barna volt, és komoly tervei voltak.
A magnólia nem takar el egy barna foltot. Próbáltam. Három réteg. Átjött, mint egy arc a horrorfilmben, halványan, éjszaka, amikor vendégeim voltak. A Sötét páfrány az egyetlen szín a boltban, ami eltakar egy nedves foltot. Onnan tudom, hogy a boltos megkérdezte: 'Mit akar eltakarni?', én elmondtam, ő meg szó nélkül elment ezért.
Szóval szerintem a fal azért zöld, mert nem javított meg egy csövet, és inkább zöld falat akarok, mint barna plafont, a kaucióm pedig nyolcszázötven font. A dobozt a mosogató alatti szekrényben hagytam. Még egy rétegre elég. Február körül kelleni fog.