Miért építettem a blablabla-t

Van egy arc, amit az emberek akkor csinálnak, amikor megkéred őket, hogy mondják veled a szöveget. Nem bosszankodás, pontosan. Inkább... beletörődés. Szeretnek. Megcsinálják. De mindketten tudjátok, hogy ez a negyedik alkalom a héten, és a jelenet nem változott.

A barátnőm ugyanazt a monológfelütést valószínűleg ötvenszer olvasta már. A barátaim már nem veszik fel a telefont. És megértem - én is voltam a másik oldalon. Ha valaki megkér, hogy segítsek egy jelenetben, igent mondok. Mindig. De valamikor a harmadik körre már a replikákat számolom, amíg végzünk.

Minden színész ismerősöm küzd ezzel. Kell valaki, aki elolvassa a többi részt. Valaki türelmes, elérhető fura órákon, aki hajlandó újra megcsinálni. És újra.

Senki nem akar ilyen valaki lenni. És senki nem akar folyton kérni.

Sokáig csak elfogadtam. Színész vagy, kell egy jelenetpartner, zaklatod az embereket. De valamikor abbahagytam az elfogadást, és elkezdtem fejleszteni.

blablabla egy próbapartner a telefonodon. Bedobod a jelenetet, kiválasztod a karaktered, és felolvassa a többi részt. Vár a te replikáid alatt. Ennyi.

Az egy szabály, amely köré mindent felépítettem: soha ne vágja közbe a színészt.

Ma már fent van az App Store-ban.

Töltsd le a blablabla-t